fbpx

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
11
12
19

Ebben a részben kevéssé ismert zenészek olyan lemezét mutatom be, amely igen nagy, máig is tartó hatással volt a jazz fejlődésére. Ugyanis, bár az afro-cuban muzsika nagyon széles körben megtalálható a mai jazzben és a legnagyobbak is gyakran tűznek műsorukra afro-cuban eredetű kompozíciókat, azok a zenészek, akiknek nevéhez kapcsolható e zenének az észak-amerikai kontinensen történő megjelenése és elterjedése, nem nagyon szerepelnek a jazz történelmének aranylapjain. A most bemutatásra kerülő zenei anyagot a kubai származású ütőhangszeres zenekarvezető, Machito neve jelzi. A lemez címe: Kenya, és a Roulette /EMI kiadó gondozásában jelent meg. Az eredeti bakelitlemezt 1957-ben adták ki, a zenei anyagot 1997-ben vágták CD-re.

A CD-n található első számmal kezdem a lemez bemutatást. A darab címe „Wild Jungle”

Néhány mondat az eredetekről. Az afro-cuban zenei stílus nem előzmények nélkül való. Kialakulásának gyökerei 1941-re nyúlnak vissza, amikor Mario Bauza zenei vezetője lett Machito hagyományos latin zenét játszó együttesének. Machito zenekara három kisegyüttesből állt össze, az egyik vezetője Cuarteto Caney, a másiké Cuarteto Marcane – velük egyébként lemezek is készültek –, a harmadik egy tiszta tánczenét játszó banda az Alberto Iznaga vezette Orquestra Sibonay. Ekkor Bauzának már voltak kísérletei és tapasztalatai a kubai zene népszerűsítésében, hiszen mind Kubában, mind New Yorkban játszott az akkor igen neves Xavier Cugat zenekarában. Bauza újítása abban jelentkezett, hogy nemcsak a kubai latin zenét játszotta, hanem ravasz módszerekkel az afro-amerikai zenei elemeket is beépítette hangszereléseibe. Azt lehet mondani, hogy ez a stílus lett muzsikájának jellegzetessége. Bauza remek zenészekkel dolgozott együtt, mert az említett zenekarokban kiválóan felkészült, tehetséges fiatalemberek játszottak. Ez az adottság lehetővé tette, hogy ne csak tánczenét játszanak, hanem kialakítsanak egyfajta jazz-hangzást, improvizációkkal, komplex harmóniákkal és speciális ritmusokkal. Így jött létre a kubai jazz.

A lemez második számának címe: „Congo Mulence”, szerzője A. K. Salim. A darabban több különböző zenei elem egyesül. A meghatározó ritmus az afro-cuban eredetű ún. „Bata”, melyet a congán és a bongókon játsszák a muzsikusok. A Bata ritmust különböző spirituális ceremóniákon szokták játszani. Ebben a darabban cha-cha-cha ritmus formájában guiron szólal meg.

Évekkel később, amikor Bauza immár Amerikában ismét összeállt Machitoval, már komoly tapasztalatokkal rendelkezett a kubai latin zenéről és a jazzről. Ebben az időben az afro-cuban zene még kevéssé volt elfogadott a jazz-zene világában, inkább a tánczene kategóriájába sorolta a kritika. Igaz, Bauza már sokat játszott az Államokban, de népszerűsége még közel sem volt akkora, hogy próbálkozásait könnyedén befogadta volna a közönség.

Talált néhány remek hangszerelőt. Ők kidolgoztak néhány stílusjegyet, melyek aztán tökéletesítve a latin jazz alapjait képezték. A következő felvétel a lemezről a címadó dal, a „Kenya”.

A korai afro-cuban együtteseknek voltaképpen előnye volt, hogy a saját hagyományos hangszereiket használták, igaz a hangszerekhez mind jobb és jobb muzsikusokat kerestek. Bauza azzal is újított, hogy a fúvós-hangszerekhez nem latin zenészeket szerződtetett, ezzel az eredetihez képest változatos hangzást tudott produkálni. Bauza visszatért a jazz eredeteihez, többszerkezetűvé tette a zenekarokat, olyanná, mint volt King Oliver és a Creole Jazz Band idejében. Mindehhez átvette a hagyományos kubai tánczenekarok belső felállásának struktúráját. Az említettek mellett igen meghatározó jelentősége volt annak, hogy a zenekarokban domináns szerepet kaptak a ritmushangszerek, különösen a dobok és a congák. Bár ezt a hangzást ma latinnak nevezzük, jellegzetesen az afrikai eredetre vezethető vissza. Ugyanezt mondhatjuk az énekesek szerepére is, hiszen az afrikai zenében alapvetően a dobok és az énekhang kapott kiemelt szerepet. A CD negyedik száma az „Oyeme”, melynek A. K. Salim a szerzője és hangszerelője.

Bauza mindig nagyon vigyázott arra, hogy az általa vezetett zenekarok megtartsák eredeti felállásukat, hangszereiket, hangzásukat és szerkezetüket. A fejlődés gyors volt. A negyvenes évek végére egyértelműen kialakult az afro-cuban jazz, a Cubop. Az amerikai jazzmuzsikusok hamar felismerték az afro-cuban zenében rejlő apró csodákat, a remek ritmust, a könnyedséget, a kellemes dallamokat és hamarosan ihletet kaptak tőle.

A következő ajánlott felvétel címe: „Holiday”

Az ötvenes évek elején az afro-cuban jazz népszerűségének növekedése szinte robbanásszerű volt. Betört a jazzbe a mambo. Az afro-cuban zene három kiváló figurához kötődött ekkor, az egyik Machito, a másik Tito Puente, a harmadik Tito Rodriguez volt, de feltűnt mellettük egy zenekar, melynek vezetője Damaso Perez Prado volt. Prado Kenton bűvöletében élt, saját bevallása szerint őt akarta utánozni zenéjével. Amikor a mambo nagy őrületté vált, hamarosan nemcsak a Perez Pradohoz hasonló latin zenekarok játszották, hanem szinte valamennyi nem klasszikus zenét játszó együttes megpróbálkozott vele. Egyáltalán, az ötvenes évek elejére a latin muzsika befutott az Államokban, teljes polgárjogot nyert mind a jazzben, mind a tánczenében, sőt bizonyos módon még a kortárs klasszikus zenében is. A következő darab a lemezről A.K. Salim szerzeménye a „Cannonology”.

Az ötvenes évek eleje közepe táján, a bebop népszerűségének csökkenésével a cool és a west coast zenei stílusban is megjelent a latin zene. Ez első sorban Kentonnál volt erőteljes hatású.

A lemez nyolcadik darabjának címe: „Blues A’la Machito”. A. K. Salim kompozíciója egy afro-cuban blues, melyben valamennyi korszerű blues elem benne van Machito stílusában játszva.

Machito célja az is volt, hogy értelmezze, vagy újraértelmezze az afro-cuban zene lényegét. A hallgató közönség joggal kérdezheti, hogy mit kell érteni az igazi afro-cuban zenén? A magyarázatot maga a muzsika adja. Az a muzsika, amely létrejöttében nagy szerepet játszott Machito zenekarvezető, Mario Bauza zenei igazgató, hangszerelő, komponista és segítői René Hernandez továbbá A. K. Salim és természetesen a zenészek. Az afro-cuban zenében alapvetően egyedi a ritmus, amelyhez a dobokon és a congákon kívül rengeteg új ritmushangszer kapcsolódik. Ilyenek a különböző csörgők, az autentikus nyelven nevezett timbal, guiro, maracas, melyekkel speciális hangzást, ritmust lehet produkálni.

„Conversation” a címe a következő számnak.

Néhány mondat a lemezen szereplő zenekar vezetőjéről Machitoról, aki Frank Raul Grillo néven a kubai Tampa-ban született 1912. február 2-án. Kubában töltötte gyermek- és ifjúkorát, bár igen gyakran tett látogatást az Egyesült Államokban. Az első együttes, amelybe 1930-ban szerződött egy havannai zenekar volt, a Nacional at Havanna’s Montmartre Club. 1937-ben kongásként Xavier Cugat együtteséhez ment. Ezután megszervezte saját zenekarát, melybe meghívta Mario Bauza-t is hangszerelőnek.

1980-ban dokumentumfilm készült az életéről Machito: Latin Legacy címmel. 1984. április 14-én bekövetkezett halálát követően fia Mario Grillo vette át apja zenekarát.

A következő kompozíció címe: „Tin Tin Deo”.

Az afro-cuban jazz csak egy része annak a kubai zenének, amely nyugati-afrikai gyökerekre utaló, alapvetően a dobok ritmusára épülő muzsikájával hatással volt a jazzre. A Kenya című lemez zenei anyaga tökéletes példája az afro-cuban jazznek. Természetesen az afro-cuban jazz ezen szelete nem foglalja magába mindazokat a Kubából származó zenéket, amelyek először az amerikai, majd a világ jazzmuzsikájára hatással voltak. A teljesség igénye nélkül feltétlenül említésre érdemes kubai zenészek és felvételek, amelyek ugyan nem az afro-cuban zene jellegzetességeit viselik magukon, de igazi latin muzsikaként beépültek a jazzbe. Ilyen az egyik son, vagy szólóénekes, nevezett Sabu, akinek Palo Congo címmel jelent meg lemeze, vagy a korai salsa mesternek Willie Colonnak Lo Mato című lemeze, vagy Tito Puentének a yoruba hatású Top Percussion és a Cuban Carnivál című albumai, de feltétlenül említésre méltók Lydia Carbera Havana és Matanzas címmel kiadott lemezei. Ez utóbbiak is a nyugat-afrikai yoruba vallás énekeiből és zenéjéből merítenek.

Következik a lemez 11. darabja, melynek címe: „Minor Rama” A szám egy mollban írt és mambo ritmusban előadott blues. A. K. Salim kompozíciójában.

Összefoglalóan elmondható, hogy a Kenya című lemez zenei anyaga megmutatja Machito és zenésztársainak tehetségét és elhivatottságát az afro-cuban zene mellett, miközben remek szólókban fejezik ki gondolataikat, érzelmeiket és korlátlan zenei szabadságukat.

Legyen jazzrajongó vagy csak egyszerűen zeneszerető hallgató, mindenképpen legalább egyszer meg kell hallgatnia ezt a lemezt, hogy megismerje az afro-cuban jazz stílus kiváló reprezentánsát a Kenya című lemez izgalmas és provokatív, örömet gerjesztő muzsikáját.

A lemez utolsó darabja a „Tururato” címet viseli. Ez egy remek modern táncmuzsika, (a tururato szó fergetegeset jelent, amolyan rock feelinget).