Ma hajnalban elhunyt Szakcsi Lakatos Béla. A szomorú hírt idősebbik fia, Szakcsi Jr tette közzé a közösségi oldalon. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas és Szabó Gábor-díjas magyar zongoraművész és zeneszerző, érdemes művész, Szakcsi Lakatos Béla 1943. július 8-án született, 80. születésnapját nem élhette meg. Halála mindenkit megdöbbentett, szeptemberben még csodálhattuk a Harmónia évadnyitón a BJC-ben, majd szenzációs koncertet adott az AVL-Érdi Jazz Fesztiválon, előző nap pedig a Pestújhelyi Közösségi Házban Gerendás Péterrel lépett fel.
A jazz magyarországi hódításában napjainkig hatalmas szerepe volt, személye összefonódott a hazai jazz fejlődésével és kiteljesedésével, távozása pótolhatatlan veszteség. Generációk sorát térítette meg a jazznek, vezette be ennek a csodálatos zenének rejtelmeibe. Neve fogalommá vált, mind a nagyközönség, mind a szakma tisztelettel és szeretettel beszélt róla.
Az én korosztályomat is ő vezette be a jazz-zenébe. Első találkozásaim a hetvenes évek elején, a Syrius hajón történtek vele, ahol gyakran ült a Fenderhez az első részben. Az Egyesült Államokból hazatérve hozta magával a Magyarországon még nem ismert hangszert. A hírek áramlása nem volt ilyen gyors, mint napjainkban, így jórészt Ő hozta el nekünk és mutatta be a legújabb zenéket, a korszak uralkodó irányzatát, amelyet ma fúziós zenének neveznek. Az akkor indult új zenei áramlat legjobbjaitól játszott, általa ismertük meg a Weather Report, a Return To Forever világát. Csodáltuk a Rákfogóban, követtük a peremkerületi művelődési házakba, és türelmesen álldogáltunk a Petőfi Sándor utcában kígyózó sorban, az Építők bejárata előtt. Egyszer csak azt vettük észre, hogy már nem csak az elektromos zongorán játszó Szakcsit szeretjük. A „régebbi” stílusokra is kinyitotta fülünket. Valami megfogott, amikor a nagyzongorához ült. Azóta szeretem a jazzt.
Szakcsi a pandémia időszaka alatt nem ült zongorához. Otthon sem gyakorolt, de mint elmondta, furcsamód ennek előnyei is voltak. Sok régi dallam, beidegződés, kiürült belőle, viszont helyükre újak költöztek. Másként zongorázik ma, mint a korlátozások előtt, másképp fogalmazza zenébe gondolatait. Az új feltöltődésből született, új módon értelmezett zenét a közönség befogadta. A koncertjein játszott darabok jó része a pillanat hangulatához igazodva került a repertoárba, és a koncert közben született újjá. Ehhez persze zsenialitás kellett, és olyan improvizációs készség, amely a világon is csak keveseknek adatott meg.
A mai napon végül csak egy köszönömöt tudok meghatottan kipréselni magamból, és mélyen fejet hajtani. Isten áldjon, nyugodj békében Szakcsi Lakatos Béla!
