fbpx

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V

Egy igazi világsztár a Müpában // Pat Metheny újra Budapesten

2022. máj. 08.

Kétségtelen, hogy napjainkban hajlamosak vagyunk a bombasztikus jelzők könnyelmű osztogatására, így a „világsztár” kifejezés is kissé degradálódott. Egy azonban biztos: ha van valaki a jazz világában, akit vitathatatlanul ide sorolhatunk, az PAT METHENY. A jazzmuzsikusok azon szűk körébe tartozik, akiknek művészete messze túlmutat a jazz rajongóinak táborán és kultusza világszerte a legmagasabb régiókig emelkedett. 

Az igazán nagy jazzművészekre jellemző az, hogy újabb és újabb látogatásaik, (lemezbemutató) koncertjeik alkalmával más-más projekttel és formációval állnak pódiumra. Jó példa volt erre Chick Corea, akinek pályáját nem csak távolról követhettük, hanem időről-időre személyesen is találkozhattunk kiemelkedő művészetével. Azt hiszem, hogy Pat Metheny még többször járt Magyarországon, alighanem valahol tíz körül lehet ez a szám. Jól emlékszem, hogy első fellépése 1985-ben volt a Budapest Kongresszusi Központban, majd 91-ben és 98-ban a Sportcsarnokban, de emlékezetes a 2002. május végi koncertje is, amit a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon adott szextett felállásban Cuong Vu trombitással, valamint Richard Bonával és Antonio Sanchezzel.  2000-ben aztán ő volt a Magyar Rádió Zoller Attiláról elnevezett jazzgitár-tehetségkutató verseny zsűrijének díszelnöke, majd természetesen a gálakoncert főhőse is… 2003-ban is fontos szerepet kapott a jazzbőgő- és basszusgitár-tehetségkutató verseny zsűrijében, ahol ugyan John Patitucci volt a díszelnök, de a BKK-ban tartott gálakoncert második részében egy korábban (és azóta sem) látott sztár-trió adott fergeteges koncertet: Pat Metheny, John Patitucci és Jack DeJohnette… Még egy nagy emlék vele kapcsolatban: a MoMSport-ban 2017 októberében adott teltházas koncertet. Akkor éppen kvartett formációval szerepelt, amelyben a brit Gwilym Symcock zongorázott, a maláj-ausztrál Linda Oh bőgőzött, és a mexikói-amerikai Antonio Sanchez dobolt.

Magyar vonatkozásban feltétlenül el kell mondani, hogy nem véletlenül szimpatizál velünk, hiszen felfedezője úgy kb. 16 éves korában nem más volt, mint Zoller Attila. Pat is minden alkalmat megragad, hogy mesterét dicsérje. Köztudomású, hogy a gyógyíthatatlan rákban szenvedő Zollert még utolsó napjaiban is felkereste és együtt játszogattak Zoller otthonában. Kell-e ennél szívbemarkolóbb emlék. Bármikor dedikált nekem, csak annyit kellett mondanom, hogy a nevem Attila, azonnal élénken reagált, pláne, amikor elmondtam, hogy személyesen is ismertem névrokonomat.

Metheny eddigi életműve is olyan óriási, hogy legkarcsúbb felvázolása is oldalakat tenne ki. Rá aztán igazán érvényes, hogy nemcsak, hogy nem játssza ugyanúgy egymás után kétszer bármely számát repertoárjából, de annyira szereti a változásokat, a kreatív újításokat, hogy a formációit, a zenésztársakat is sokszor változtatja, mindig enged kreatív ötleteinek és igyekszik megvalósítani azokat. Munkabírása elképesztő: volt olyan éve, amikor közel kétszáz(!) koncertet adott.  Húsz(!) Grammy-díjat gyűjtött be tizenkét(!) kategóriában a rocktól a szóló improvizációig. Ebben a hónapban is több mint húsz koncertet ad Nyugat-Európában Rómától Antwerpenig.

Az előzetes információk Metheny legújabb, Side-Eye NYC (V1.IV) c. trió lemezének bemutató koncertjét ígérték. Ahogyan az a turnék estében gyakran előfordul a lemezhez képest dupla csere történt, mert Marcus Gilmore helyett Joe Dyson szerepelt, a zongorista James Francies helyett Chris Fishman jött Budapestre. A két kísérő zenész személye jól illusztrálta azt, hogy a Mester mennyire segíti az ifjakat, hiszen mindketten húszas éveik közepén járnak, igaz kiforrott játékuk meggyőzően mutatta kivételes képességüket.

Az is meglepő volt, hogy legfeljebb három vagy négy szám szerepelt a lemezről, miközben a két ráadással együtt volt vagy tizenhat az egész koncerten. Ami biztosan elhangzott, az a Bright Size Life, a Better Days Ahead, a Timeline és az It Starts When We Disappear voltak. (De jó lett volna Ornette Coleman Turnaround c. számát hallani, ami a lemezen szerepel.) Persze így sem volt semmi hiányérzetünk, mert hallhattuk a Metheny-nek mindenki által jól ismert és kedvelt darabjait, mint például a jó öreg „Always and Forever”-t vagy a „Phase Dance”-t, amelyeket kitörő taps fogadott. De nem hiányoztak a rendkívül termékeny komponistának (is) minősülő művész korábbi lemezein található szerzeményei sem, amelyeket annakidején a legváltozatosabb formációkkal rögzített (When We Were Young, Make Peace, Message to a Friend vagy a Farmer’ Trust). Természetesen minden Metheny által kedvelt zenei megoldás sorra került (mint a MoMSportban is), azaz volt gitárszóló kíséret nélkül, duójáték a billentyűssel, majd a dobossal, és persze főleg a komplett trió, amelyben olykor basszusgitáron játszott a gitárfenomén. Anélkül, hogy leltároznánk, csaknem két és fél órás, szünet nélküli tömény zenefolyam hangzott el, számomra kicsit túl nagy hangerővel, bár az akusztikus gitáron előadott szóló számok valami csodásak voltak. A hatalmas hangszerparkról elég annyit elmondani, hogy PAT METHENY négy vagy öt gitárt használt, amelyeket egy segéderő azonnal kezébe adott, nem kellett hangolással vagy más technikai problémával bíbelődnie, és az úgy működött, ahogy kellett. CHRIS FISHMAN billentyűs nem kevesebb, mint öt klaviatúrát nyúzott: volt akusztikus zongora, rajta egy ismeretlen funkciójú újabb klaviatúra, aztán elektromos zongora, Moog szintetizátor és Hammond orgona. Mindez négyszög alakzatban zárta körül a művészt. Nekem persze az egyetlen számban használt orgona kíséret és szóló tetszett legjobban. A dobos JOE DYSON pedig szintén egy monstre dobszerelést bűvölt, a lábcin mellett hat(!) cintányérral. Nagy dobszólója volt a When We Were Free c. számban, a Trigonometry-t pedig duóban adta elő Metheny-vel.

Volt még egy „Orchestrion” névre hallgató szerkentyű, amit csak kb. a koncert felénél hámozott ki a takaróból a technikus, de a hatalmas hang-kavalkádban számomra nem derült ki a produkcióhoz történt hozzájárulása. Valamiféle akusztikus hangszerekből felépített robot, amelynek működtetése is rejtély maradt alighanem a közönség nagy részének számára. (Az ismert, hogy Metheny-t rendkívüli módon foglalkoztatja a különleges hangzások létrehozását biztosító elektronika, új innovációk alkalmazása, gondoljunk csak a gitár-szintetizátorra.)  Így aztán nem csoda, hogy a Müpa épületének hátsó részén egy kamion állt készen a hangszerpark elszállítására.

Azért vitathatatlanul óriási élmény volt látni-hallani ezt a – divatos szóval élve – legújabb Metheny projektet. Elmúltak már azok az idők, amikor sokéves késéssel ismerhettük meg a zenei világ legújabb tendenciáit. És ez így van jól!  

 

Müpa, 2022. április 28. 

Fotó: Csibi Szilvia/Müpa, Wikipédia