fbpx

Régi tartozás // Daniel Varga – Eastern European Quartet

2022. június 15.

Fontos folyamatot indított el a zene területén is a Waclaw Felczak Alapítvány. Mint köztudott, a szervezet a lengyel és a magyar kulturális kapcsolatok erősítését tekinti feladatának, és sok kezdeményezést mondhat magáénak e területen, annak ellenére, hogy csupán 2018 óta működik. Az alapítványnak van egy úgynevezett tükörintézménye is, amely Varsóban működik, ugyanazokkal a célkitűzésekkel, mint budapesti testvére.

Régóta hangoztatott kívánalom a hazai jazzkedvelők bizonyos köreiben, hogy közelebb kellene hozni, még inkább össze kellene kapcsolni valamilyen formában a lengyel és a magyar jazz szcénát. Nem az alapítvány tehet arról, hogy ez nem történt meg eddig, több évtizedes felvetésről és igényről van szó, a Felczak most megpróbálja – lehetőségeihez képest – pótolni a mindenkori illetékesek mulasztásait. Zbigniew Namyslowski, a méltán legendás hírű lengyel altszaxofonos is beszélt erről a kérdésről 2017-ben, amikor koncertet adott a BMC-ben. Dicsérte a magyar jazzoktatást és a fiatal magyar zenészek feltűnő tehetségét. Idén februárban hagyott itt bennünket…

Nos, a Felczak alapítvány által megkezdett folyamat egyik legfrissebb gyümölcse a szaxofonos Varga Dániel és az általa jegyzett négyes nemrég megjelent CD-je, az „Eastern European Quartet”. Egy olyan formációról van szó, amelyben két lengyel muzsikus, Piotr Lipowicz gitáros és Piotr Budniak dobos, valamint a horvát bőgős, Ivar Roban Krizic Varga Dániel partnere. Már pusztán a zenekar összeállítása is rámutat arra a hazai jazzkörökben régóta hangoztatott ötletre, hogy a lengyel és a magyar kulturális együttműködés olyan közösséget jelenthetne, amelybe aztán könnyen be lehetne vonni más, kelet-európai nemzetek muzsikusait. Miért is ne? Azt azért ne tagadjuk, hogy a térség páratlan gazdagságú zenei örökséggel büszkélkedhet, ráadásul olyannal, amelyben különös fontos helyet foglalnak el a folklorisztikus hagyományok. Vétek lenne mellőzni ezt akkor, amikor pont ezek a hagyományok tehetik egyedivé, karakteressé, mindenki más számára izgalmassá a kelet-európai jazz világát.

Ami mindenekelőtt feltűnik a hallgatónak Varga Dániel CD-jén az a szimbolikus erővel is bíró együttműködés. Ez általános jellemzője a lemeznek, és a játék minden pillanatában megmutatja magát. A jazzkedvelő – és persze a muzsikus is! – tudja, mit jelent ez a kohézió, vagyis mekkora energiát és milyen összefogottságot képes sugározni magából ezzel egy zenei produkció. Ami azért is érdekes például Varga Dániel lemeze kapcsán, mert ezen többfelé ágazó utat jár be a zenekar, de végig megtartja az összefogottságot. Erős zenéről van szó, ötletes, lendületes improvizációkkal, amelyek leginkább a post-bop vonalát követik, de! A zene ezzel együtt is tág határok között mozog, illetve választ magának mindig újabb medret, hogy tovább haladhasson. Az egyik póluson olyan momentumokat találunk, amelyekben a fusion elemei is felbukkannak, a másik póluson viszont határozottan a free irányába indul a játék. Sőt, tölt is némi időt abban a dimenzióban, de aztán visszakanyarodik. Nem hirtelen történő fordulatokról, élesre rajzolt kontúrokról van szó, hanem szerves módon alakuló és fejlődő zenei folyamatokról. És e sokszínűség, mondhatni változatosság ellenére is olyat hall a CD-n a jazzkedvelő, amelynek minden pillanatát kellő intenzitással és koncentrációval követik, illetve építik tovább a quartet tagjai.

Anélkül, hogy most személy szerint bárkit is dicsérni kezdenénk, annyi azért engedtessék meg, hogy pár szó erejéig Piotr Budniakra tereljük a figyelmet. Mint olyan muzsikusra, aki a tipikus lengyel „dobos iskola” növendéke. Ezt az iskolát a sodró erő, dinamika, de egyben átláthatóság és pontosság is jellemzi. Sok kitűnő, fiatal dobos nevelkedett ebben a szellemben, akik mindig meghatározó tagjai tudnak lenni annak az együttesnek, amelyben játszanak. Ennek az iskolának az alapjait még Janusz Stefanski kezdte lerakni az 1960-as évek végétől kezdve. Ő dobol a trombitás Tomasz Stanko híres lemezén, az 1970-es Music for K-n is. Már ott és akkor is felmutatva azokat az értékeket, amelyek aztán több lengyel dobos generáció játékát is meghatározták. Egyébként nem először találkozik Varga Dániel és Piotr Budniak… Varga karakteres szaxofonozásához nagyon illik mindaz, amit Budniak a dobokon művel.

Miután egy izgalmas lemezről, és egy egyre inkább lendületbe jövő folyamatról van szó, a legnagyobb baj az lenne, ha mindebbe most beleszólna, belezavarna a napi politika. Egészen pontosan az orosz-ukrán háború, amely körül némi nézetkülönbség alakult ki a jelenlegi lengyel és magyar kormányok között. Felesleges lenne most belemenni ebbe, tehát jobb, ha mellőzzük az idevonatkozó, ilyen-olyan előjelű elemezgetéseket. A kultúra sokkal erősebb kapocs annál, hogy csak úgy engedjen felrúgni egy olyan barátságot, ami – lengyel kutatók szerint – már 1400 éve létezik lengyelek és magyarok között. Régen az ilyen befejezést nevezték „vörös faroknak”. Ki gondolta volna, hogy egyszer még ilyet fogunk írni,  és igaznak is tartjuk.

 

Waclaw Felczak Alapítvány, 2022

 

  1. 01.Photosynthesis
  2. Faking, Pt. 1
  3. Miss Little October
  4. Transpiration
  5. Familiar Feeling
  6. Osmotic Pressure
  7. Pitch Boi
  8. Intro
  9. Szomorúan Magyar
  10. Faking, Pt. 2
  11. Flying Tones
  12. Uitwaaien

 

Közreműködnek:

Daniel Varga - szaxofon
Piotr Lipowicz - gitár
Ivar Roban Krizic - nagybőgő
Piotr Budniak - dob