fbpx

Mindhalálig jazz // Tommy Vig 2022 – Jazz Jazz

2021. november 17.

Vig Tommy 50 évig élt és dolgozott Amerikában és 15 éve él és dolgozik ismét itthon. Persze az első 18 éve is a zene bűvöletében telt el, s ha a pólyában még nem is muzsikált, de köztudomású, hogy „csodagyerekként” már hétévesen nyilvánosan lépett a pódiumra. Aztán zenei gimnáziumban tanult, de ezalatt is folyamatosan játszott, majd a forradalom leverését követően Amerikába emigrált.

De nem akarunk információdömpinget zúdítani az olvasóra, elég annyit elárulni, hogy hazatérte (2006) óta is tucatnyi lemezalbumot publikált, és most a legújabbat kívánjuk bemutatni.

Már a lemez külleme is igazán látványos, mert kifejezi azt, hogy Tommy, aki magyarságát mindvégig megtartotta és hangsúlyozta, természetesen hálás a jazz szülőhazájának is, amely befogadta és lehetővé tette számára, hogy kiteljesedjen művészete. Tommy portréja szerepel a címlapon (Németh András Péter munkája), amely alighanem hősünk kedvenc fotója, hiszen ez volt látható a Gramofon tavaly őszi számának címoldalán is, amelyben munkatársunk, Turi Gábor lebilincselően érdekes terjedelmes interjúját olvashattuk vele.  Nos, a portrén Tommy a magyar és az amerikai nemzeti színek között mosolyog a hallgatóra.

Nagy érdeklődéssel tettem be CD-játszómba a korongot, de már előzőleg a sok információt eláruló borítóról is tájékozódhattam arról, hogy mit is hallhatunk, egy – kellő merészséggel már a jövő évre datált – lemezen. Azt azonnal megállapíthattam, hogy Tommy kísérletező kedve mit sem csökkent az évek során, ez már évtizedek óta nyilvánvaló. Nemcsak hangszeres művészként, aki a vibrafon mellett dobosként, sőt a zongora mellett is helytállt, de komponistaként és örök szerelme a hangszerelés területén is nagyot alkotott és teszi ezt ma is!

A lemezen különféle formációkat hallunk, és ami homogén egységgé formálja a produkciót, az Tommy elképesztő affinitása a különleges hangzásvilágok iránt.  Egyébként tizenkét track-ből épül fel a lemez zenei matériája, az utolsó negyedóra időtartamú zenemű, a „Budapest 1956”, a MÁV Szimfonikusok előadásában „élő” felvétel és annyiban kivétel, hogy ez egy kortárszenei produkció.

Előrebocsátandó, hogy a legmarkánsabb tenorszaxofon szólókat a Franciaországban élő világhírű amerikai jazz-zenész, David Murray játssza, és a vibrafonnál természetesen Vig Tommy-t hallhatjuk. És szólni kell arról is, hogy Tommy vonzalma a nagyzenekari hangszerelések és a modern hangzásvilág iránt nem véletlen, hiszen módjában állt Amerikában olyan ikonikus figurákkal dolgozni, mint Stan Kenton vagy Gil Evans… De ő maga is több sikeres big band formációt vezetett. A jazzvilágban egyik, talán legnagyobb figyelmet kiváltó kompozíciója a „Four Pieces for Neophonic Orchestra” volt, a következő szellemes címekkel: „Intro, Largo, Presto and Besame Mucho”… Ezt Stan Kenton személyes vezénylésével a Los Angeles-i Neophonic Orchestra mutatta be!  (Tommy sokoldalú munkásságáról és regénybeillő életpályájáról egyébként munkatársunk, Máté J. György „Tommy Vig – Mozaikkockák egy zeneművészről” c. könyvében olvashatnak.)

Mindenekelőtt négy olyan kompozíció indítja a lemezt, amely Tommy kedvenc zeneszerzőinek állít emléket: Monk, Dizzy, Fats Waller és Beethoven (utóbbit még egy másik darabbal is megtiszteli a későbbiek során). A borítóra írott fejtegetéseiben el is mondja Tommy, hogy az volt az ambíciója ezzel a lemezzel, hogy a kortárs atonális hangzásvilágot a jazz swingelésével kombinálja. Mint mondja, ez természetes számára, hiszen éppen úgy imádja Beethovent, mint Monkot. Az első – Monk emlékének szentelt – műben Tommy vibrafon szólóját a bolgár bőgőfenomén Theodossi Stoikov és a magyar jazzveterán, Szudy János dobos kísérik. Ennek a „memoár blokknak” az ötödik tétele Tommy-nak a magyar népdal iránti tiszteletét hivatott kifejezni, a „Hej Jancsika, Jancsika” világosan felismerhető motívumával. A közreműködő zenészek ebben az öt tételben: Hámori János trombita, Cserta Balázs szaxofon, Papp Mátyás pozán, Zsoldos Béla ütőhangszerek és Tommy a doboknál.  A Fats Waller tiszteletére elhangzó harmadik szám középső, atonális részében Tommy fia Roger Lee Vig dobol és az amerikai jazzvilág egyik közismert zongoristája, Roger Kellaway is játszik. Egyébként a jazzben járatos hallgatók rövid időn belül felismerhetik, hogy melyik kompozíció, melyik zenei nagyság tiszteletére született. Beethoven esetében az „Örömóda” motívuma még inkább megkönnyíti a „megfejtést”. 

Tommy-nak a magyar népdalok iránti vonzalmát már az ötödik tétel is egyértelműen megmutatta, és az ezt követő négy kompozíció mindegyike valamelyik közismert magyar népdal adaptációja, jazzes feldolgozása. A hatodik szám, a „Puella”, a „Csak egy kislány van a világon…”, a hetedik a „Cantiuncula” névre hallgató, a „Minek a szőke énnékem…”, a nyolcadik, a „Desiderium”, az „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék…”, a kilencedik, a „Cantio” pedig a „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs…” c. magyar népdalt idézi. Ezt a négy számot a Tommy által igazán kedvelt formáció, a „kis big band” játssza, természetesen Tommy hangszereléseivel. A trombitások Tompa Ákos, Hámori János és Szalóky Béla, a pozános Schreck Ferenc, a tubás Kovács Péter, a szaxofonkórus tagjai pedig Dennert Árpád, Nagy Balázs és Elek István, és a doboknál: Tommy Vig.

A tizedik, Tommy Veni c. kompozíciója amerikai-magyar koprodukcióként csendül fel:  Roger Kellaway zongorázik,  Dave Carpenter bőgőzik és Roger Lee Vig dobol. A hazai „stáb” pedig: Joe Fritz klarinét, Schreck Ferenc pozán, Zana Zoltán baritonszaxofon, valamint Tommy a vibrafonnál és a zongoránál is!

A Beethoven emlékének szentelt tizenegyedik tételt a MÁV Szimfonikusok vonósai adják elő jazz szextett közreműködésével, amelyben Tompa Ákos és Koós-Hutás Áron trombitál, Kollmann Gábor szoprán-, Zana Zoltán baritonszaxofonon játszik, Schreck Ferenc pozánozik és Tommy dobol. A Mester „Örömódájának” részletei teszik egyértelművé, hogy ki előtt is tiszteleg szerzőnk.

Végül a negyedóra terjedelmű „Budapest 1956” című, szimfonikus zenekarra írt nagyformátumú zenemű teszi fel a koronát a lemezre, amelyet a MÁV Szimfonikus Zenekar ad elő Vig Tommy vezényletével. Az élő felvételt ismereteim szerint három éve, 2018. október 27-én a Vigadóban rögzítették. A Rákóczi induló motívuma jelzi, hogy a nemzet ezúttal is szabadságharcot folytatott. A drámai effektusok intenzíven fejezik ki a harc menetét. Figyelemre méltó alkotás, méltó tisztelgés az újkori magyar történelem meghatározó eseménye előtt!

Végezetül mit mondhat még a recenzens? Tommy fáradhatatlan aktivitását ismerve, alighanem még sok kompozícióval és felvétellel lep majd meg minket a jövőben is!

 

  1. In Memory of Monk
  2. In Memory of Dizzy
  3. In Memory of Fats Waller
  4. In Memory of Beethoven I.
  5. In Memory of the Hungarian Folk Song
  6. Puella
  7. Cantiuncula
  8. Desiderium
  9. Cantio
  10. Veni
  11. In Memory of Beethoven II.
  12. Budapest 1956

Minden szám szerzője és hangszerelője:  Tommy Vig

 

Közreműködnek: 

Tommy Vig  vibrafon 1-10, zongora 6-10, dob 1-11, karmester 12
David Murray tenorszaxofon 1-9
Hámori János trombita  1-9
Tompa Ákos  trombita  6-10
Szalóky Béla  trombita  6-9
Koós Hutás Áron  trombita  11
Papp Mátyás  harsona  1-5
Schreck Ferenc  harsona  6-10
Kovács Péter  tuba  6-9
Cserta Balázs tenorszaxofon  1-5
Dennert Árpád  tenorszaxofon  6-9
Nagy Balázs  tenorszaxofon  6-9
Elek István  tenorszaxofon  6-9
Kollmann Gábor szopránszaxofon  11
Zana Zoltán  baritonszaxofon  11
Joe Fritz  klarinét 10
Roger Kellaway  zongora  3, 10
Theodossi Stoikov  bőgő  1
Dave Carpenter  bőgő  10
Szudy János  dob  1
Roger Lee Vig  dob  3, 10
Zsoldos Béla  ütőhangszerek  1-5
MÁV Szimfonikusok vonósai  11
MÁV Szimfonikus Zenekar  12